Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatója közel 25 éve foglalkozik kisgyerekek zenei nevelésével, fejlesztésével. A szülők és a kicsik a MÜPA Tesz-Vesz muzsika foglalkozásairól is ismerhetik, ahol hetente olyan hétköznapi tárgyak mint a csipesz vagy a sál kreatív felhasználásával, mindennapos élethelyzetek felidézésével szövi a dalos, mondókás játékok sorát.

Beszélgetésünkben kiderül Zsuzsa szerint mit hallgassunk a gyerekünkkel, hogyan válasszunk foglalkozást, na és persze, vannak-e egyáltalán jó vagy jobb zenék babáknak. Olvassatok tovább! 🙂

⏰ Olvasási idő: 8 perc

* * *

Nagyon sokrétű tapasztalataid vannak, négygyermekes édesanyaként, zenepedagógusként, oktatóként és foglalkozástartóként is. Hogy látod, mikor érdemes elkezdeni a zenehallgatást a gyermekünkkel?

Ahogy a pszichológiában le van írva, a várandós nők anyává érnek a kilenc hónap alatt. Ugyanígy kellene a kilenc hónap alatt anyává érni zenei szempontból is. Nem a Mozart-hatással érvelnék, mert nem hiszem, hogy kizárólag Mozart vagy Vivaldi zenéjének hallgatása okosabbá tenné a babát, és nem gondolom, hogy az anyának meg kell tagadnia, amit korábban hallgatott, mert nem lesz hiteles, ha magára erőlteti az olyan zenét, amit korábban sosem hallgatott. De érdemes elkezdeni a várandósság kilenc hónapja alatt megnyitni az érdeklődésünket nyugalmat árasztó zenei hangzások iránt, és a magyar népi gyerekdalok iránt, hogy majd amikor megszületik gyermekünk, akkor tudjunk számára élményt adni, olyan hangzó környezetet biztosítani, ami segíti személyiségének kibontakozását. A magzat már hallja a hangokat, 5 hónapos korától teljes mértékig követhető, hogy reagál a környezetére. Jelek vannak arra, hogy tud dönteni is, például hogy tetszik-e neki valamilyen zene, vagy sem.

Milyen zenét hallgasson a kisbaba, kisgyerek, mire figyeljünk szülőként? Mitől lesz valami jó zene egy kisgyereknek?

Egy fiatal jazzénekes zeneakadémistát kérdeztem egyszer arról, hogy mi számít szerinte jó zenének a mai zenék között, és ő mondta azt, hogy az a jó zene, ami megszólít érzelmileg. Legyen valami a dallamában vagy a szövegében, ami meg tud érinteni. Ami nagyon fontos, hogy ne mindig ugyanazt a zenét, ne mindig ugyanazt a stílust hallgassuk, mert a gyerek akkor nem tud majd választani, ha nem adunk neki választási lehetőséget. Ismertessem meg vele a széles palettát, legyen ilyen is, olyan is.

Ezenkívül, amire oda kell figyelni, hogy a kicsik zenéje ne legyen túl hangos, ne legyen túl zajos, ne legyen túl erőszakos vagy erőteljes. A gyerekek számára fontos, hogy a választott zene tempója jól követhető legyen, hogy ne legyenek nagy hangerőváltások, hanem kiegyenlített hangzás legyen. Ezért népszerűek Mozart zenéi is, mert a lüktetése közel van az emberi szív normál, hatvanas lüktetéséhez, és hangzásvilága kiegyenlített, harmóniát árasztó, ismétlései által jól követhető.

És van arra valamilyen szabály, hogy mennyi zenét hallgassunk a kicsivel?

Fontos, hogy ne mindig csak azért menjen a zene, hogy valami legyen. Nagyon sok szülő főzés közben benyomja a zenét, és válogatás nélkül megy minden. És nem is csak az a jó a gyereknek, hogy ha hall valamit lejátszóról, százezerszer többet ér, hogyha az édesanyját hallja, látja énekelni, mondókázni, ha máshogy nem is, a CD-vel együtt.

De gyakran hallhatjuk azt szülőktől, hogy „én azért nem énekelek a kicsinek, mert nincs jó hangom, és félek, hogy elrontom”, vagy egyszerűen csak „nem is szeretek énekelni“.

A gyerek hallását nem lehet elrontani, ettől nem kell félni. Viszont, ha énekelünk, a gyerek érzi, hogy milyen hangulatban vagyunk – hogy akkor énekelünk, amikor jó kedvünk van, vagy ráérünk, vagy épp szomorúak vagyunk. És a gyerek ebből a zenei repertoárból, amit tőlünk hall, érzelmeket él át, sajátos kommunikációs nyelvet ismer meg, túl a verbális közléseken.

Ma érzelemsivárság van, nagyon sok gyerek nem tudja értelmezni az érzelmeket. Nem tudja a gesztusokat, mimikákat feldolgozni, és ő sem tudja használni.

Ez az érzelmi sivárság elkerülhető lenne, ha a szülők nem félnének énekelni, ha nem azt magyaráznák, hogy ők miért nem tudnak énekelni, hanem akárhogyan, de énekelnének, akárhogyan de mondókáznának.

Ezzel sokkal többet tennének a gyerekért.

Meggyőztél, szeretnék szülőként énekelni, mondókázni a gyerekemnek, és akkor most mit csináljak? Hogyan kezdjek neki?

Érdemes szülőként már a várandósság 9 hónapja alatt előre megtanulni egy pár dalt, egy pár mondókát, vagy interneten keresni olyan kis videókat, hogy más mit csinál a gyerekével, hogyan énekel, hogyan mondókázik. Az első lépés mindig nehéz, ha valami olyasmit kell csinálni, amit még sose csináltam. De a gyerek annyi pozitív visszajelzést fog adni, annyira jól fogja érezni magát velünk, ha mi énekelünk, mondókázunk, hogy pillanatok alatt el fog tűnni a kétkedés, hogy ezt nekem kell-e csinálni.

Akkor álljunk neki mondókákat és dalokat tanulni?

Nem kell százféle mondókát, dalt ismernem, éppen elég, ha egyet-egyet ismerek, de azt tudjam elmondani vidáman, szomorúan, lassan, gyorsan; tudjam elmondani olyan tempóban, ahogy a gyerek szeretné, igényli.

A gyerek számára minden következő elmondás más. Nem is tudjuk ugyanúgy elmondani, elénekelni ugyanazt. Ha tanulunk olyan dalt, vagy mondókát, amibe a gyerek nevét bele tudjuk mondani, azzal külön örömet szerzünk neki. És akkor már nem csak az ő nevét mondom bele, hanem az apáét is, a kisállatáét is, és a gyereknek elindul a fantáziája, kreatív gondolkodása. Ezt hívják rugalmas gondolkozásnak, hogy nem csak egy utat ismerek, nem csak egyféleképpen mondhatok el egy mondatot, nem csak egyféleképpen játszhatom el a dalt. A höcöktetőket is százféle különböző módon lehet elmondani. Például, hogy sánta a ló, bicegve mondom el, vagy megakad néha, mert nem akar menni. És ezzel empátiát is tanítok a gyereknek, mert ha sánta, beteg a ló, akkor lassan megy, ha fáradt a ló, akkor is lassan megy.

És honnan fogom tudni, hogy tetszik-e a gyerekemnek, amit énekelek neki?

Azt szoktam mondani, hogy háromszor minimum ki kell próbálni az új dolgokat, mert először a gyerek sem érti, hogy mit csinálunk, nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki, másodszorra már kezdi élvezni, hogy „az én lábamat mozgatják”, vagy az „én arcomat fogják cirógatni”, és a harmadik után tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki, szereti, jól érzi-e magát abban a helyzetben. Utána, ha kéri, még százszor el lehet ismételni. És ezt nem lehet kipipálni, hogy meg volt a napi 10 perc játék, ilyen nincs. Meg kell ragadni minden pillanatát annak, hogy együtt vagyok a gyerekemmel.

A mondókák meg az énekek, amit a gyerekemnek mondok, azok mennyiben segítenek az egymásra hangolódásban?

Azért jó az élő zenélés, az élő éneklés, az élő mondókázás, mert a kicsire figyelek, az ő tempójában csinálom, az ő szemét figyelem, hogy mit üzen az arca, a mimikája, hogy tetszik-e neki. Azonnal le tudom reagálni, hogy a gyerek abban a tempóban nem tudja mondani, utánozni, mert nem tud olyan tempóban billegni, és akkor lelassítom a beszédemet, az éneklésemet az ő tempójához. A felnőttek tempója mindig gyorsabb, mint a gyerekeké, meg kell tanulnunk lelassulni. Ilyenkor jobban követhető a gyerek számára az artikulációnk, a gesztusaink. A gyerekeknek a teljes odafigyelésre van leginkább szüksége, nem lehet úgy mondókázni, hogy közben megy a háttérben a tévé és kipipálom, hogy hát persze, megmozgattam a lábát.

Milyen programokra érdemes elmenni a kisgyerekünkkel?

Próbáljunk ki minél többfajta programot, merjünk elmenni új helyekre! Menjünk olyanra is, ami nekünk, szülőknek szól, mert legyen jó a kondíciónk, relaxáljunk, érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Feltöltődve több energiánk lesz a gyerekünkkel való játékra is.

De legyen olyan program is, ahol tényleg a gyereknek való zenék, játékok vannak, a gyerek kerül a játék középpontjába, és vele foglalkozunk, minőségi időt töltünk el együtt.

De legyen olyan program is, ahol tényleg a gyereknek való zenék, játékok vannak, a gyerek kerül a játék középpontjába, és vele foglalkozunk, minőségi időt töltünk el együtt.

A zene mellett a mozgás a legfontosabb az első három évben. A szülőnek érdemes azt is figyelnie, hogy azzal a foglalkozásvezetővel jól érzi-e magát a gyereke, ahova mennek. Ha a gyerek és a szülő is megtalálják a harmóniát a programban és a foglalkozásvezetővel, akkor járjanak oda.

Ne vegyünk rögtön bérletet, hanem menjünk el egyszer, menjünk el kétszer. Viszont amit kiválasztunk, oda jó lenne rendszeresen járni. A gyerek számára fontos az állandóság, hogy hétről hétre legyen ugyanaz a program, köszönjön vissza ugyanaz a személy, köszönjenek vissza ugyanazok a játékok, mert abból tud a gyerek utána töltekezni. Nekem hétfőn van az egyik programom, és hozzám mindig azzal jönnek a szülők, hogy már alig várták a hétvége végét a gyerekkel: mert a gyerek már érzi, hogy jön a hétfő, az újabb impulzus, az újabb inspiráció. És utána ráadásul a szülőnek is egy hétig van mit játszani, van mit énekelni.

Köszönjük szépen az interjút!

Zsuzsa a Művészetek Palotájában hétfőnként Tesz-Vesz Muzsika foglalkozásokat tart 1,5-3 éves korú kicsiknek és szüleiknek. „Azt vettem észre, hogy eljön az az idő a csecsemőkor után, amikor a gyerek elkezdi felfedezni önmagától a világot, és nem mindig arra van szükség, hogy vele játszanak, hanem hogy abba kapcsolódjunk bele, amit ő játszik. És hogy a környezetünkben nagyon sok tárgy, meg eszköz van, amit bátran odaadhatunk a gyereknek. – mondja Zsuzsa arról, mi ihlette a foglalkozást. „Mindig viszek egy hétköznapi eszközt, például csipeszt vagy zsinórt, amit mindenki kipróbálhat, és megmutatom, hogyan lehet többféleképp játszani vele: összeütni, fűrészelni, kalapálni vele, elvinni, húzni, tolni. És amikor a családok haza mennek, akkor egy sajátos világ nyílhat meg otthon is. A szülők ezeken a foglalkozásokon azt tapasztalhatják és tanulhatják meg, hogyan lehetnek kreatívak a gyerekkel. Mert ezt is tanulni kell, nem csak az éneklést meg a mondókázást.“

A Tesz-Vesz Muzsika foglalkozást megtalálod az under5 oldalán is: https://under5.hu/listing/tesz-vesz-muzsika/