Ki a családi pelenkafelelős? Kivel lehet legjobbat birkózni munka után? Ki a fürdetés és az esti mesélés koronázatlan királya? Mikor az apákról beszélünk, gyakran eszünkbe juthatnak ezek az élethelyzetek… viszont a mai apák, anyák és családok mindennapjaira gondolva, nem árt, ha megerőltetjük fantáziánkat vagy beszélünk gyakorló apukákkal, anyukákkal, mert a helyzet szüleink idejéhez képest jócskán megváltozott.
Szeretnénk megtudni, milyen ma apának lenni: ezért megkérdeztünk 11 kisgyermekes apukát, meséljenek, milyen élmények érik őket az apaság során, vannak-e régi, örök igazságok az apás nevelésben vagy az apák új generációjával találkozhatunk? 11 fő, az pont egy nagycsapat: apák a pályán!
* * *
Apává válni, ez nem jön magától. Ezt nem mi mondjuk, hanem a megkérdezettek. Természetes, hogy a fogantatás pillanatától a születésig megfogalmazódnak különböző érzések, gondolatok, biztossá viszont csak a születéssel válik az egész.
Amikor az apává válásról érdeklődtünk, több dolog szóba került.
„Nekem nem volt egy konkrét pillanatom, inkább egy folyamatnak érzem ezt” – mondta nekünk Dani.
És kiderült, ebben az apukák teljesen egyetértenek: abszolút helyzet- és személyfüggő kinél mikor alakul ki ez a csodálatos érzés.
Aki szülő, ismeri: ilyenkor az első napoktól kezdve megy a tervezés, szervezés, ami a hosszú hónapok alatt az apáknál is beindítja a kötődéseket. Mivel az első 9 hónapban az apák inkább tanúi a fejlődésnek, így a születés pillanata minden szempontból felértékelődik, amire az egyik apuka így emlékszik vissza.
„Feleségemmel már az első teszt után lefuttattuk gyermekünk életét egészen az esküvőjéig. A várandósság alatt apa is cseperedett, de a születés pillanata és utána az első ujjszorítás hozta meg végül az apaságot” – amivel többen is egyetértettek.
Aztán jönnek a hazaköltözés utáni első napok, hetek és az apák észrevétlenül válnak a közös családi ritmus részévé. Kezdetben a fürdetés, pelenkázás, büfiztetés, esti mesélés, közös játékok, hancúrozás, aztán a többi felejthetetlen pillanat.
Pétereknél (39) az egyik kedvenc élmény, mikor egy belvárosi séta során az utcazenész zenéjére önfeledten táncolt másfél éves kisfia, aki sokáig nem is hagyta abba a műsort. Dávidék (30) sosem felejtik el az első közös autókázást kéthónapos gyermekével.
De az IKEA újságok nézegetése, játszóterezés, babakocsis futások, szánkózás, síelés, korizás vagy séták a várban, Duna-parton, belvárosi kerületekben hasonlóan meghatározó pillanatnak számítanak több apa és gyerekeik életében.
Legtöbbjük a napi feladatok, spontán együttlétek mellett rendszeres programokat is szervez, amihez a játszóházak, kalandparkok vagy különböző zenés, táncos foglalkozások, közös kirándulások adnak inspirációt.
Apával együtt lenni: kitüntetett élmény. Mivel alapvetően az anyukák az első számú gondozók, az apukák a kenyérkeresők és napközben emiatt ritkán elérhetők, a gyerekek szempontjából a közösen töltött idő felértékelődik.
Az apukákkal beszélgetve kiderült, hogy tudatosan törekednek rá, hogy a gyerekekkel, a családdal minőségi időt tölthessenek el, így a hétköznapokban vagy hétvégén többen rendszeres programokat szerveznek, amikre építkezhet az apa-lánya, apa-fia kapcsolat.
Dávid és lánya esténként nagyokat sétálnak kettesben, babaúszásra is mindig együtt járnak, ami különleges élmény. Tibiéknél (37) a hétfői játszóházba járás a fix fiús program.
A foglalkozások mellett a napi rutinhoz vagy a munkához kapcsolódó tevékenységek is nagyszerű élményeket jelentenek.
Bence (32) és kislánya a reggeli időszakot kedveli: a reggeli melletti közös beszélgetések, rádió és zenehallgatás, a hangszerek közös felismerésének örömét. Gergő és kisfia a kirándulások nagy rajongója, külön öröm mikor gyermeke a feladatainak intézéséhez is elkíséri, amit apukaként próbál számára is élvezhetővé tenni.
Mint látszik, apák és gyerekek között tényleg bármi élménnyé válhat: a közös beszélgetés, közös felfedezések, egy kis buszos utazás vagy délutáni alvás. A számtalan program között nehéz megmondani, mi számít igazi kedvencnek – ez mindenkinél más.
Dani szerint „az a sajátos helyzet, hogy nagyon gyorsan változik, hogy a gyerekem épp miket szeret csinálni, ezért nem egy tevékenység a kedvencem, hanem egy jelenléti szint vagy összehangoltsági állapot, ami szinte bármilyen tevékenységgel megalkotható”.
A megkérdezett apák nemcsak élményeikről, de szülői hitvallásukról is szívesen nyilatkoztak.
Thomas (31) szerint a kulcs, hogy jelen kell lenni: „mind a fiam miatt, hogy belőlem is kapjon, lessen el dolgokat, közösen éljünk meg élményeket, mind a feleségem miatt, mert apának lenni csak családban lehet”.
Dani számára „a szülőség egy különleges lehetőséget és felelősséget jelent, hogy valakinek óriási hatással vagyok az egész életére, akkor is, amikor már nem leszek vele sokat”.
Hasonlóan vélekedik Tibi is, aki szerint „szülőnek lenni nem más, mint egy olyan művésznek lenni, aki valamit létrehoz, ami egyedi és klassz”.
A gyermekeik, feleségeik iránt érzett felelősséget többen is kihangsúlyozták. Az apák feladatuknak érzik a gondoskodást, példamutatást, a megfelelő érzelmi háttér, stabilitás és szeretet biztosítását, amivel a gyermekeik személyiségének kibontakozásához hozzájárulhatnak. Ez a minta azonban nem magától értetődő, mivel a felmérések szerint a ma felnövő gyerekek életében ez az a pont, amiben a leginkább hiányt szenvednek.
Ami biztos, hogy világszerte sokat beszélnek az apák szerepének felértékelődéséről, illetve az apák hiányáról a fiatal generációk életében. Philip Zimbardo világhírű pszichológus és szociológus, az itthon is működő Hősök Tere kezdeményezés mentora egyik új könyve kapcsán hívja fel a figyelmet az apa nélkül felnövő generációk életére, akik minták, kötődések, motivációk nélkül videójátékokba, függőségekbe, agresszivitásba vagy apátiába menekülnek, ami számos országban komoly, veszélyes társadalmi jelenséggé kezd válni.
Ezzel párhuzamosan azonban megfigyelhető tendencia a hagyományos szülői szerepek megváltozása, az új minták, az aktívabb, tudatosabb apukák megjelenése. Bár a szakemberek szerint azért még korai beszélni a közös nevelés diadaláról: szerintük a valóságban inkább az „apaság kultúrájában” történtek jelentősebb változások, mint az apák viselkedésében. Ezért megállapításuk szerint még bőven lenne mit a helyzeten javítani.
Az apákkal kapcsolatban gyakran előkerül a nevelésbe való „bevonódás” kérdése. A megkérdezett apukák szerint azonban ez egy olyan dolog, ami nem elméleti szinten dől el, tenni kell érte, hogy megfelelően alakuljon.
Zsombor (29) szerint „egy apa, ha be akar vonódni, nincs akadálya”. Ő annak idején a már a kezdetektől részt vett a közös feladatokban, pelenkázásban, altatásban, ami számára természetes. „Az elején több házimunka, kevesebb éjszakai felkelés, viszont este tovább maradtam fent – nálunk ez így ment.”
Jellemző az is, amire többen utalnak a változóban lévő szülői szerepeket illetően: a biztonság, anyagi háttér megteremtése és a gyengédség, szeretet, beszélgetések kialakítása a családban már nem hárul kizárólag a férjre vagy a feleségre, mint 30-40 éve, hanem ebben a korosztályban jellemzően mindenki kiveszi a részét a feladatokból, aminek mértéke persze családonként változik.
Hagyományos és új apa-minták természetesen ettől még léteznek, amiről az általunk megkérdezett apukák is szívesen beszéltek.
Peti (28) számára apának lenni, azt jelenti, hogy „iránytű” a kislánya számára. „Apaként fontos úgy jelen lenni, hogy amit tapasztal belőlem a lányom, az legyen hiteles, őszinte. Egy összeszedett, egységes apával találkozzon, aki mögé gyerekként ő is be tud állni.”
Zsombor szintén az apák mintaadó szerepét hangsúlyozza: „a gyermekem joggal várhatja el tőlem, hogy szeretetet, védelmezést kapjon, olyan apukája legyen, akire ha gond van, támaszkodhat”.
Bencének apaként a stabilitás, a törődés, szeretet biztosítása mellett a megértés és a bizalomra épülő kapcsolat a legfontosabb: „hogy ne kelljen titkolni vagy szégyellni semmit”.
A hagyományos és új apa minták a beszélgetések tanulságai szerint egyszerre vannak jelen az apukák hétköznapjaiban. A jó élmények és szokások megőrzése mellett azonban érezhetően megjelenik az „önálló stílus kialakítása” vagy „az apaságon keresztül a személyiség új súlypontjainak megtalálása” iránt érzett vágy is. Nem arról van szó, hogy a „fürdővízzel együtt kiöntenénk az apamintát”, hanem a tudatosabb fókusz, megélés, jelenlét biztosításáról a gyereknevelésben, a családban is, ami köré a mai generáció szervezni tudja az életét.
Előfordulnak persze olyan helyzetek, amikor az apukák az elvárásokhoz képest „alulteljesítenek” vagy akadozik a „bevonódás”. Kerekes Valéria mesekutató szerint időt kell adni ezeknek a tevékenységeknek.
„Segítheti az "apává válást", ha az édesanyák (nagymamák) engedik a gyermek és az apa közös együttlétét, úgy hogy ők nincsenek jelen. Számos olyan esettel találkozunk, hogy az édesanyák félnek, szorongnak attól, hogy egyedül hagyják a férjeiket a gyermekükkel "Jaj, nehogy pont akkor történjen valami!" felkiáltással. Mindeközben sok esetben vágyakoznak rá, hogy elmehessenek, kimozduljanak egy kicsit az "anya-gyermek fészekből".
Kiemelten fontos lenne, hogy az apa is megtapasztalja, milyen a gyerekkel eltöltött közös idő, milyen "csak úgy ketten együtt lenni". Ez az élmény sok apánál hiányzik.”
Szülőnek lenni a gyerek fejlődésével közös növekedés. Bízni kell a közös együttlétekben, ahogy az anyai és az apai ösztönökben is. Szülőnek lenni természetes dolog, képesek vagyunk rá: álljunk hozzá így! 🙂
Kedvet kaptál az apás foglalkozásokhoz?
• Olvasd el cikkünket, amiben összegyűjtöttünk 6 nagyszerű apás programot!
• További programokért böngéssz az under5 keresőjében!
Babás, kisgyermekes programokért és aktualitásokért iratkozz fel hírlevelünkre! https://under5.hu/#feliratkozas
📸 A cikkhez köszönjük a fényképeket Petz Júlia fotóművésznek! 🙂
Honlap: https://www.juliapetz.hu
Facebook: https://www.facebook.com/juliapetzphoto
Ha kedvet éreztek egy családi fotózásra, keressétek Julcsit bizalommal!
A fotózásnál hivatkozzatok az under5-ra és plusz 3 képet ajándékba kaptok! 🎁
