Hírlevél
Hírlevél

Bozainé Szirtes Dóra Montessori pedagógus, gyakorlott óvónő, két kislány édesanyja, az Ösztönanyu alapítója. Számtalan foglalkozást és workshopot tart szülőknek, a város több pontján, hogy segítsen megoldani a gyermeknevelési nehézségeket, és megmutassa hogyan alkalmazhatóak a Montessori módszerek saját gyermekünk nevelésében.

Dórival interjúnk első részében arról beszélgettünk, hogy miért választotta ezt a pályát, milyen a Montessori pedagógia megközelítése, de persze mesélt nekünk az Ösztönanyu létrejöttéről és céljáról is.


Olvasási idő: 12 perc


* * *


Vágjunk is bele. Miért döntöttél úgy, hogy ebbe az irányba képzed tovább magad? Van valaki aki inpsirált a döntésedben?


Igazából ez egy kicsit tudatalatti döntés volt, mert engem anyukám Montessori módszerrel nevelt anélkül, hogy tudott volna róla. Ő is óvónő, aki az ösztöneire hallgatott - ő ihlette az Ösztönanyu nevet is -, és amikor elkezdtem Montessori irányba menni, akkor mindig mondta, hogy:

“Te én ezt is így csináltam veled, meg azt is úgy csináltam - akkor én Montessori mama vagyok?”


Ő velem élte meg ezt az egészet, és abszolút ebben a szellemben nevelt. Én 6 éves koromig otthon voltam - akkor még csak az óvoda utolsó éve volt kötelező-, így ezek a minták beivódtak. Engem valószínűleg ez a "vezérhangya" vitt a pedagógia felé. Aztán már tizenévesen gyerekek vettek körül; táboroztatások, hasonló élmények, és elképzelhetetlen volt más irányba menni.

Ösztönanyu, munka közben


Aztán az egyetemen nagyon otthonra találtam. Mindegyik téma nagyon tetszett, amikor megismertük a gyereket, a módszertant, a pedagógiát. De mégis valahogy úgy éreztem, hogy én az oviban egy diktátor vagyok. Bár tudjuk, hogy a magyar óvodáknak célja a megtapasztaltatás, de azért ez nem teljesen úgy megy, hogy abba el is tudjanak merülni a gyerekek.

Már akkor éreztem, hogy igenis fogja meg a gyerek, érezze, szagolja, tapintsa, éljen vele együtt egy ritmusban, hangolódjon rá az adott dologra, témára.


És akkor valamelyik órán szóba került Montessori neve és a Waldorf pedagógia. Mikor elmélyültem a Montessori pedagógiában akkor azt éreztem, hogy ez már közelebb áll hozzám. Akkor volt egy ilyen nagy “aha” élményem, hogy igen van valaki, aki ezt így gondolta ahogy én érzem.

A Montessori elveiket sok játék készítésénél felhasználják

Miután lediplomáztam, az állami szférában kezdtem el dolgozni, de hamar váltottam és a Vitamini családi napköziben kötöttem ki, ahol a vezetővel karöltve rövid időn belül létrehoztunk egy Montessori szellemiségű iskola előkészítőt. Ott volt először, hogy a módszertanból kifejezetten Montessori elemeket írtam az óvoda programjába. És nagyon működött, imádtam.


Tulajdonképpen mit jelent az, hogy valaki Montessori pedagógus? Milyen pedagógiára épülő képzés(eke)t kell elvégezni, hogy Montessori pedagógus lehess?


A képzést magát akkor végeztem el, mikor már a lányok megvoltak, illetve a Léna már meg volt. A Magyarországi Montessori Egyesület tart itthon egy képzést, ami elérhető, és arra hatalmaz fel, hogy te a módszert alkalmazd és tovább adhasd. Azért is akartam elvégezni ezt a képzést, mert már nagyon sok mindent alkalmaztam korábban a módszer elemeiből, de szerettem volna behatóan megismerni. Nekem ez mindig nagy vágyam volt, és úgy alakult, hogy a Léna mellett erre jutott időm, és a férjem is támogatott benne, úgyhogy belevágtam.

A hivatalos Montessori központ az Amerikai Montessori Intézet (AMI), ők tartják a hivatalos képzéseket. Tehát ha valaki a "Nagy Montessori pedagógus" kíván lenni, akkor az ő képzésük az, amit világszerte elfogadnak,- amelynek az ára több millió forinttól kezdődik.

Azt gondolom Montessori Mária ha élne, akkor sírva fakadna, hogy nem elérhető a módszere, amit egyébként 1968-ban szabaddá nyilvánítottak. Pontosan azért, hogy ez mindenkié legyen, hogy mindenhova, minél több emberhez eljusson. Az AMI autentikus Montessori képzést nyújt, ami azt jelenti, hogy csak és kizárólag Montessori jegyzeteiből tanítanak, az ő eszközeit felhasználva, annak megismertetésére helyezve a hangsúlyt. Magyarországgal együtt még nagyjából 80 olyan ország van, akik úgy gondolják, hogy ezt a módszert nem autentikusan kell használni.

A gyerekek játszva sajátítják el az ismereteket


Montessori Mária azt mondta:

Itt a módszerem, én azt kutattam, hogy a gyereknek az agya, hogy működik, hogyan tudsz neki beható információkat adni. Ehhez itt vannak az eszközeim.


Ezeket te úgy alkalmazd, hogy a saját országod hagyományait, ne hagyd el. Vidd bele a hazád szellemiségét, kultúráját, vidd bele saját magad, alkoss új eszközöket a szemléletem alapján. Így lesz a tiéd.

Az óvodapedagógiában helye van szabad játéknak, a szerepjátéknak, és sok olyan játék, eszköz létezik, amit nem Montessori alkotott, mégis megfelel az elveinek, és kiválóan alkalmazhatják a gyerekek.



Hogyan működik itthon a Montessori pedagógia? Mi a különbség más országokhoz, vagy mondjuk a Waldorf módszerhez képest?


Én azt gondolom, hogy Magyarországon a nagyon autentikus Montessori pedagógia nem igazán tud működni, ahhoz másmilyen háttér kell. A nyugati országokban például, ahol ezt a teljesen autentikus vonalat követik, ott egész más a szociális háló, más a szülők munkaideje, hozzáállása, a kultúra. Elég csak a svédeket vagy a hollandokat említeni. Ott természetes ez a pedagógia, a mindennapjaik része, hiszen már Montessori idejében elfogadták és alkalmazták.

Magyarországon szinte kutatni kell azokat az intézményeket, ahol Montessori módszerrel oktatnak.

Ezért is készítettem el egy térképet – ami elérhető az Ösztönanyu honlapján, ahol az összes magyarországi bölcsőde, családi napközi, óvoda, iskola, gimnázium szerepel, ami ezzel el a szemlélettel működik.


A Waldorf alternatív pedagógia nagyon elterjedt itthon, mert a Waldorf
a szülőket célozza. A Montessori inkább pedagógust nevel, de hiába vannak remek Montessori pedagógusaink, ha a szülőkhöz nem jut el, hogy ez is egy opció és amúgy elérhető állami szinten. 

Ezért jött létre a térkép, hogy ezek az intézmények kereshetőek, megtalálhatóak legyenek a szülők számára. Nagyjából 160 olyan intézmény van az országban, ahol az ő pedagógiájával dolgoznak.


Nagyon hasznos dolog egy ilyen térkép, így mindenki meg tudja találni a hozzá közel lévő intézményt. Még egy kicsit az Ösztönanyuról szeretnélek kérdezni: arról már beszéltél, hogy honnan indult ez az egész, milyen ötletből, miért kapta ezt a nevet. Mi a konkrét célod a kezdeményezéssel, hova tart, milyen elérhető foglalkozásaid vannak?


Az Ösztönanyuval - főleg az írásaimmal-, egy kicsit szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a gyereknevelés nem rózsaszín köd, és nem is kell annak lennie. Kicsit az életszerűséget a saját életemen keresztül szeretném megismertetni.

Én hiába vagyok óvónő, Montessori pedagógus, hiába végeztem egy csomó kapcsolódó képzést, ugyan-úgy üvöltök néha a gyerekkel, pedig ők az életem.

Ugyan-úgy hisztiznek, ugyan-úgy nyüglődnek, és néha halvány lila fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálni. Ez beletartozik a gyermeknevelésbe, ez így életszerű, ez így a valóság.


Nekem az a célom, hogy egy kicsit az ösztönösség felé tereljem a szülőket, hogy megtalálják azt, ami hozzájuk közel áll. Hogy mi az a szemlélet, aminek mentén szeretnének elindulni. Van lehetőség, hogy megismerjük ezeket az eszközöket és módszereket. De a fő célom, hogy megtanítsam a szülőket, hogyan tudják mindezeket használni és alkalmazni. 

Dóri és két kislánya "viráglesen" : )

Hogyan épülnek fel a foglalkozásaid? Tudnáról erről részletesebben is mesélni? 


A workshopjaim tulajdonképpen arról szólnak: nézzük meg ki vagy te, mit csinálsz, ki a gyereked, milyen élethelyzetben vagytok, derítsük ki mi a gond és oldjuk meg. 

A workshopok 10-15 fővel működnek maximum, és az elején mindig végig megyünk azon, hogy miről szól maga a módszer, hogy milyen eszközök vannak és ezek milyen szituációkra alkalmazhatók. 

Mindig igyekszem különleges légkört teremteni. Például a bemutatkozásnál csak keresztnevet használunk, nem tudjuk kinek mi a munkája. Cél egy olyan állapot elérése, hogy mindenki szülőként tekintsen a másikra, és ne azt nézze, hogy milyen lehet az anyagi helyzete, hogy mi lehet a szakmája, ami alapján már egy előítélettel állhat a másik felé. Itt csak a szülői mivolt a lényeg, azt osztjuk meg egymással, hogy kinek hány gyereke van és mennyi idősek. Személyes tapasztalatok mentén igyekszünk megoldani az adott problémákat. Minden, ami elhangzik ott is marad, titoktartási kötelezettség vonatkozik mindenkire. Mikor végig beszéltük az alapokat, mindig ki is szoktuk próbálni az eszközöket, például, hogy a kapcsolódó nevelés hogyan kezeli az adott problémát, ésatöbbi. 

Amikor 1-1 szituációt kvázi szerepjátékosan eljátszunk a foglalkozáson, az elsőre elég idegen szokott lenni a szülőknek, de aztán kiderül számukra is, hogy milyen sokat segít. És amikor eljátszunk egy szituációt akkor azt is megbeszéljük, hogy mit akartam ezzel tanítani a gyermeknek, és aztán megbeszéljük, hogy végül mit és hogyan sikerület tanítani. Ez a kettő általában nem egyezik (nevet), de ez egyáltalán nem baj. 

Az egész Ösztönanyuval az is cél, hogy a gyereknevelés folyamatait megismerjék a szülők, és hogy tisztában legyenek ennek lépcsőfokaival. Hogy egyes problémák megoldása után, mi a következő lépés. 


Igyekszem a blogon is úgy írni, hogy ezek a fokok felismerhetők legyenek, és segítséget adjanak. De nyilván ezek komplex dolgok, így blogon keresztül inkább csak részleteket, apróságokat lehet átadni, én sem törekszem többre. Hogy az egész folyamatot átlássuk, arra kell a személyes találkozás. 

Egy, a sok Ösztönanyu workshop közül


Nagyon sokan megtalálják az Egyszerűbb gyermekkor c. könyvet, ami szerintem zseniális írás, mert valódi, gyakorlati útmutatókat, tanácsokat ad egyes szituációk megoldására. Ahhoz, hogy Montessorinak megismerd az eszközhasználatát, egy könyv például kevés. Erre jöttek létre a baba-mama foglalkozások, amik ingyenesek, és arról szólnak, hogy Montessori jellegű, vagy eredeti Montessori eszközökkel ismerkednek a gyerekek a megfelelő környezetben. Eközben a szülőkkel tudunk arról beszélgetni, hogy melyik eszköz miért, mire jó; mikor, hogyan kell alkalmazni, miről szól a módszer. 

Montessori lényegi mondanivalója szerintem az, hogy hogyan lehet a gyerekből a maximumot kihozni a legegyenesebb módon.

Nem én mondom meg neki a megoldást, hanem a felé terelem, hogy ő jöjjön rá magától. Ettől fog a tudása megszilárdulni, és belsővé válni. Ehhez viszont hagyni kell hibázni a gyereket.


Montessori arra is tanít, hogy egy kicsit holisztikusan próbáljuk meg nézni a gyereknevelést, és ne szedjük apró cikkekre. Ne csak azt lássuk, hogy ennél vagy annál a szituációnál nem a megfelelő módszert használtam, hanem vegyük észre, hogy közben mennyi jót teszünk, mennyi mindent tanítunk a gyereknek.

Egy kicsit más téma, de mindig aktuális, így szeretném veled röviden érinteni. Manapság gyakori, hogy sok szülő rengeteg képet posztol a közösségi média felületein (Facebook, Instagram) gyermekéről nap, mint nap? Mi a véleményed erről a jelenségről?


Nagyon jó, amit kérdezel, és persze, én is találkozom ezzel szinte minden nap. A szülők is gyakran kérdeznek ezzel kapcsolatban, hogy mi az, ami még elfogadható mennyiség. Ha tényleg arról van szó, hogy a család láthassa az ilyen-olyan képeket és videókat a csöppségről, akkor arra vannak nagyon praktikus megoldások, úgy, hogy nem kell tele tenni a hírfolyamot.

Én azt szoktam javasolni ezekre a helyzetekre, hogy csináljanak a szülők családi csoportot. Nálunk például a Dédi mama nem fekszik le addig aludni, még nincs egy kép a gyerekekről. Mondtam neki, hogy én nem szeretném a gyerekemet minden nap fotózni.

Mert ugye ez egy másik érdekes kérdés a közösségi médiában való megjelenésen túl, hogy egy idő után a gyereknek leesik, hogy akkor csinál fontosat, amikor az le van fotózva!

És amikor jön az a kérés a gyerektől, hogy
- „Anya, ezt is fotózd, meg azt is fotózd!” akkor meg a válasz szülőként, hogy
- "Jajh, arról nem kell most fotó kicsikém."

És végig sem gondoljuk, hogy igazából ezzel az egyszerű párbeszéddel azt kommunikáltuk a gyerek felé, hogy nem fontos amit csinál.


Nálunk egy kompromisszumos megoldásként létrejött a családi csoport úgy, hogy néha-néha csinálok persze én is egy-két képet róluk „fű alatt”, de inkább jellemző, hogy megkérdezem a gyerekeket, hogy

- „Milyen képet küldjünk a Dédinek ma”.

És akkor a lányok eldöntik, hogy mit szeretnének megmutatni a Dédinek, legyen az egy rajz, vagy az hogy éppen spagettit esznek, mert a Dédi szereti a spagettit és akkor annak biztos örülni fog. De van egy csomó olyan dolog, aminél tudatosan azt mondja a gyerek, hogy

 - „Szeretném megmutatni Mamának, amit építettem!” És mondom, hogy de a mama nincs itt, és ő persze már tudja, hogy de fotózzuk le, vegyük fel videóra, küldjük el. Erre szoktam mondani, hogy:

  - „Jó, lefotózom, és amikor ott vagy a Mamánál, és elmesélted, hogy mi történt, akkor megmutathatod a fényképet.”


Mert ezzel a lefotózom-elküldöm folyamattal elvész a beszédkészség fejlődése, azaz, hogy a gyerek elmeséli az élményeit. 


A szociális fejlődés, a kommunikáció, a kapcsolatok, az hogy emlékezni akar a történtekre, ezek mind-mind csorbulnak ebben a leegyszerűsödött folyamatban. Olyan dolgokat ölünk meg, ami borzasztóan fontos egy gyerek spontán fejlődésében.


És mit ajánlasz, hogyan közelítsünk a gyerekekkel a digitális eszközökhöz?


Az biztos, hogy a modern, okos eszközök, és azok használata hozzátartozik a mai gyerekek életéhez, ez a generáció ebben nő fel.

Szülőként nem tudom, és nem is kell teljesen kiiktatni a gyerek életéből, de arra megtaníthatom, hogy úgy használja azt az adott eszközt, ahogy kell, ahogy az életkorának megfelelő.


Szerintem az első, amit egy gyereknek a telefonnal kapcsolatban például meg lehet tanítani az a
telefonálás. Hiszen a mamával lehet telefonon is beszélni, nem csak videochat-en.

A karantén-helyzet hozott egy érdekes tanulságot ezzel kapcsolatban. Sok szülő kérdezett engem arról, hogy mi lesz most, ugyanis ők képernyőmentes életet élnek, és most a karantén alatt rá vannak kényszerülve, hogy a gyerek naponta többször videóchat-eljen a mamával meg a rokonokkal. És akkor így most mekkora károk érik a gyereket, és mi legyen a megoldás?

Egy kis odafigyeléssel a digitális eszközökkel is lehet jól bánni.


Erre azt szoktam mondani, hogy itt is a
mértéktartás a lényeg. Semmi baja nem lesz attól a gyereknek, ha naponta 10 percet beszél a mamával 2-3 naponta meg videóznak is.

És ezzel együtt nagyon fontos, hogy mi felnőttként mit közvetítünk a gyerek felé. Ha én egész nap a telefonon lógok, és ugrok minden pittyenésre, akkor nyilván a gyereknek is ez lesz a természetes.


Illetve ami még rosszabb, azt látja, hogy fontosabb a telefon, mint ő. Hiszen bármi történik ő azonnal félre van lökve. 

Ezzel szemben viszont pozitív hatása lehet, ha erre oda figyelünk és kinevezünk magunkank egy esti idősávot, amikor van idő rendezni az emaileket,üzenetek. És mikor együtt játszunk a gyerekkel, és közben csippan a telefon, nem zökkent ki, mert tudom hogy majd megnézem este. Ezzel azt közvetítem, hogy az fontosabb, amit együtt csinálunk, a többi várhat.

Egy szó mint száz, én azt gondolom, hogy lehet jóra fordítani ezt az egészet, csak egy kicsit tudatosabban kell odafigyelni rá.

Köszönjük az interjút!

 

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülhess minden aktualitásunkról, kisgyermeknek szóló foglalkozásokról és közösségi helyekről, illetve, hogy sok érdekes tartalmat olvashass blogunkon!

    © under5 2022 / Minden jog fenntartva.
    crossmenuchevron-down