Bozainé Szirtes Dóra Montessori pedagógus, gyakorlott óvónő, két kislány édesanyja, az Ösztönanyu alapítója. Számtalan foglalkozást és workshopot tart szülőknek, a város több pontján, hogy segítsen megoldani a gyermeknevelési nehézségeket, és megmutassa hogyan alkalmazhatóak a Montessori módszerek saját gyermekünk nevelésében.
Dórival interjúnk első részében arról beszélgettünk, hogy miért választotta ezt a pályát, milyen a Montessori pedagógia megközelítése, de persze mesélt nekünk az Ösztönanyu létrejöttéről és céljáról is.
A második részben kicsit beleássuk magunkat az elméleti kérdésekbe és hasznos fogalmakat tisztázunk a Montessori pedagógiával kapcsolatban.
* * *
Ezek a fogalmak, illetve módszerek szorosan összefüggenek Montessori Mária szemléletével, különféle eszközöket kínálnak a szülőknek bizonyos helyzetekre, egyfajta megoldókulcsként.
Már Montessori is ad arra tippeket, hogy milyen eszközöket használjunk, illetve hogy hogyan alakítsuk ki a baba környezetét. Sok konkrét támpontot ad, legyen szó a gyerekszobáról, vagy a lakás többi részéről. Például felhívja a figyelmet arra a módszerre: rakd le a gyereket a szoba közepére a kis szőnyegére és hagyd ott. Persze nem a szó szoros értelmében, ne menj el mellőle, csak ne azt csináld, hogy pakolod össze-vissza a gyereket a lakásban.
Minden helyiségben határozz meg neki egy konkrét helyet, és hagyd, hogy onnan fedezze fel a világot.
Amikor majd elkezd forogni, aztán kúszni-mászni, akkor majd arrébb megy - ha akar. Így tulajdonképpen motiválod őt arra, hogy “menjél, csináld, nem én viszlek el oda, hanem neked kell elmenni és megküzdeni érte.”
Én azt gondolom, hogy nagyon sokszor el tudunk tévedni ott szülőként, hogy elkezdünk valamilyen elvet követni, aztán leragadunk és nem tudunk továbblépni - erre fontos figyelni.
1. Kötődő nevelés
Az első, amivel meg szoktak találni a szülők, az a Kötödő nevelés kérdése.
Ennek az eszközei ilyenek, mint:
A BLW ebben nagyon konkrét és határozott segítséget ad, mert azt mondja, hogy amikor a gyerek stabilan ül, akkor kezdd el hozzátáplálni.
Montessori is ezekre tanít minket: Figyelj a gyerek igényeire. Az ő igényeire, fejlődési ütemére. Várd ki, támogasd, légy ott, adj neki opciókat, motiváld. De ne erőltess rá dolgokat, és főleg ne azért mert a szomszéd Pistike azt mondta.
Szintén a kötődő nevelés eszköze az igény szerinti szoptatás. Ezzel is gondban szoktak lenni az anyukák, azt gondolják, hogy ez azt jelenti, hogy 0-24-ben szoptatom a gyereket, történjék vele, vagy a környezetével bármi. Így előfordul, hogy még 5 évesen is szopnak a gyerekek. 5 éves korban szerintem már nincs az a gyerek, akinek igénye van a szoptatásra. Onnantól kezdve, hogy a gyerek nyitott arra, hogy öleléssel, énekléssel vagy bármi mással nyugtassam meg őt, szépen az ő üteme szerint elkezdhetem kiváltani a szoptatást. Nagyon jó módszer például, ha szoptatás közben bevezetünk egy dalt, és amikor elkezdjük a gyereket az ágyába szoktatni, akkor ez az ismerős dal fogja kiváltani a szoptatást.
Igazából ez a lényege az összes módszernek, amiről kérdezel, hogy az egyéni ütemet veszem figyelembe, és lépek - nem ragadok le.
2. Kapcsolódó nevelés
A kapcsolódó nevelés tanfolyamot Fábián Dórinál végeztem, és ő nagyon jól megfogalmazta azt, hogy amikor a kötődő nevelés eszközei véget érnek (mivel kinövi őket a gyerek), akkor jön egy depresszió hullám az anyukák részéről. Mert egyszer csak már nem lesz jó a szoptatás úgy, ahogy addig bevált; és már nem válik be, hogy hordozva altatom a gyereket. És akkor a szülő persze magát hibáztatja és nem érti, hogy mi a baj. Pedig igazából csak annyi történt, hogy az a gyerek életkorban már nem ott tart.
A gyermek, születésétől fogva azon dolgozik, hogy leváljon az anyáról. Ezzel egy ütemben viszont az anyának is le kell válni a gyerekről.
Hivatalosan a kötődő nevelés módszerére épül a pozitív fegyelmezés. Ez már sokkal több: összesen 52 eszközt ad arra, hogy hogyan nevelj szeretettel. Tulajdonképpen a határszabásokat tanítja meg. És konkrét tanácsokkal lát el, például, hogy:
Nyilván ezeket az aktuális szituációhoz igazítva.
És ami nagyon fontos: elmondja, hogy nem baj, ha a gyerek sír.
A legnehezebb mintánk általában, amit nem tudunk leküzdeni az a sírás. Minket még úgy neveltek, hogy ha sír a gyerek akkor az rossz, akkor a gyereket rögtön meg kell nyugtatni, el kell hallgattatni bármilyen módon.
Ma már - főleg ezek az eszközök - mind azt mondják, hogy ez nem így van, sőt jó hogyha a gyerek sír. Kiadja magából a feszültséget, a problémáit, elkezdi feldolgozni az élményeket.
3. Pozitív fegyelmezés
A pozitív fegyelmezés módszere beszél a “hüllő agyról”. Ez azt jelenti, hogy az agynak két fele van: az érzelmi és a racionális agy. Ezeket érzelmi behatások érik, ami által elkezd egy burokba bezáródni az agy. Így alakul ki a hüllő agy, amikor jön a teljes lefagyás: nem jön be több információ, nincs több tiszta gondolat, nem jönnek a jó és racionális megoldások. Már csak ösztönből, a rossz beidegződések mentén cselekszünk, a gyerekkori mintákat követjük, üvöltünk a gyerekkel. És amíg ebben az állapotban vagyunk egy szituáció alkalmával, addig nincs út hozzánk.
Ez az a pont, ahol a kapcsolódó nevelés, a pozitív nevelés és az együttműködő kommunikáció is azt mondja:
Állj meg, nyugodj meg, és gondolkodj! Nézd objektíven a szituációt! Te vagy a felnőtt, ő a gyerek. Fókuszálj arra, hogy meg tudd nyugtatni a gyereket. És amikor megnyugodott, csak akkor vedd elő azokat a bizonyos eszközöket.
4. Együttműködő kommunikáció
Az együttműködő kommunikáció azt tanítja meg, hogy hogyan azonosítsd az érzelmeket. Ez hozzátartozik az előbb említett objektív szemlélethez. A lehető legjobban elvonatkoztatva attól, hogy ott most a te gyermeked parádézik, próbáld meg megfejteni a másik felet: sír, kiabál, összefonja a kezét, görcsösen áll.
Nagyon jó példa erre egy nálunk előfordult szituáció. Ülünk az asztalnál, ebédelünk, és egyszer csak a semmiből, a hároméves eltolta magától a spagettit, és visítani kezdett. Fogalmunk sincs mi történt, de igazából nem is számít, az a bizonyos semmiből jövő tombolás vette kezdetét. Én nézem a lányom, és megkérdezem tőle, hogy
-Dühös vagy? És üvöltve toporzékol, hogy:
-Szomorú vagyok! Az életben nem gondoltam volna, hogy ez most nála szomorúság, de rendben, fejtsük meg, oldjuk fel az érzelmeket.
-Miért vagy szomorú? - mi segítene, hogy jobban érzed magad?
Nem érdekes mi történt, az a fontos, hogy a “hüllő agy” megszűnjön. Nekem kell azon túllépni, hogy mi történt, és az érzelmek megélésével foglalkozni, kapcsolódni. És akkor a gyerek megmondja:
-Etessen meg papa! Néztem a papára, hogy oké-e, papa odaült, elkezdte etetni, elvágták a hisztit. Tartott egy percig, vagy addig se.
De valószínűleg, ha felbosszantom magam és én is begurulok, és elkezdek üvölteni a gyerekkel, hogy „miért lökted el magadtól a tányért, tudod hogy nem szabad”, akkor sokkal tovább tartott volna a kiborulás.
Az érzelmet tudják megfogalmazni, ha segítesz. Ezért is fontos, hogy érzelmeket tanító könyveket adjunk a gyerek kezébe, már kis koruktól fogva. Amin mosolygó gyerek van, meg dühös arc, és síró baba. Ezek által az alap érzelmeket kivállóan elsajátítják a kicsik.
De az első és legfontosabb az a mintaadás: hogy mi magunk is elmondjuk, megmutatjuk neki, “most olyan szomorú vagyok” - és mutatom hozzá az érzelmet. Egyébként a babajelbeszéd elképesztően sokat segít ebben az érzelem feldolgozásban-kifejezésben.
Szóval igen, már nagyon-nagyon korán képesek megfogalmazni az érzelmeiket, de segíteni kell, meg kell ezt tanítani. És így, amikor már tud válaszolni, akkor el fogja tudni mondani; hogy mérges vagyok, mert ő elvette a játékomat.
A kapcsolódó nevelés módszereit bármilyen életkorban lehet alkalmazni. Például nekem a kedvenc eszközöm a nevetés meghallgatás. Ennek az a lényege, hogy ha a gyerek valamin kacag, akkor azt addig csináld, amíg kacag. Tehát például, ha nevet azon, hogy leejtesz valamit akkor ezt addig csináld amíg ő nevet. És te ezt vele együtt éld meg, és ez alatt az idő alatt semmi mást nem csináltok csak kacagtok. Ez elképesztően jó kapcsolódás, együtt töltött idő, feltöltődés. Viszont felhívja a figyelmet arra, hogy a csiklandozás, és a többi nevetést generáló dolog ami önkéntelen nevetést vált ki, az nem jó eszköz. A nevetés meghallgatásnál úgy nevettetek, hogy nem megyek át majomkodásba.
Ugyanide tartozik az elterelés témája. Nagyon sokszor használják ezt a szülők, hogy ha hisztizik a gyerek elterelem a figyelmét. Ez jó módszer, de csak miután megnyugtattad a gyereket. Az nem működik, hogy a gyerek visít és üvölt, te meg dugdosod az arcába a kaját, a vizet, stb., hogy majd valamivel elterelem. Azt a metódust kell követni, amit az előbb végig beszéltünk:
Az azonnali tereléssel nem tanítom meg megélni, és beazonosítani az érzelmeket, így ez hosszútávon ezért sem jó eszköz.
Minden gyerek hisztizik, hiszen ez bizonyos életkorral jár. Nem kell tőle félni, el kell fogadni, és meg kell tanulni kezelni. Azt kell meglátni, hogy éppen a te gyerekednek hogy jó, ha kezeled az ő hisztijét.
A pozitív fegyelmezés kétféle hisztit különböztet meg, ami szerintem zseniális megfogalmazás:
Szintén a pozitív fegyelmezés eszköze, és egy nagyon érdekes összefüggés ezzel kapcsolatban, hogy nem mindegy milyen kötőszót használunk. Ugyanis van amelyik már az agyat arra sarkallja, hogy nekem ellenállnom kell. A “de”, és a „csak” kötőszavak ilyenek például. De ha „és” kötőszót használunk - akkor is, ha nem illik oda -, akkor ez nem jut eszébe az agynak, és pozitív irányba fog gondolkodni. Például: “Megértem, hogy dühös vagy, ezt most nem tudom neked megvenni, és most menjünk vacsorázni.” - így átvezeted.
Ami még nagyon jó, és tulajdonképpen Montessori módszerét írja le az a gyerekidő. Ez röviden azt jelenti, hogy állítsunk be egy órát, eleinte rövid időre, 5-10 percre, aztán lehet többször több.
Ebben az időben az van, amit a gyerek javasol, amit ő mond. Nem javasolsz, nem mondod meg hogy mit csináljon, nem írod felül az akaratát. Csak tisztán vele játszol, azt és úgy, amit ő szeretne.
Ez óriási segítség lehet a rohanó világban, keretet ad, beleilleszthető a napirendbe, a gyereket nagyon feltölti. Hihetetlen csodát tesz.
* * *
Nagyon sok jó eszközt lehetne még említeni mindhárom módszerrel kapcsolatban, érdemes ezeket részletesen is tanulmányozni, utánuk olvasni, vagy elmenni egy workshopra. 😊
