Személyes, barátságos, szerethető – kistestvért kap a Lollipop közösségi tér

Személyes, barátságos, szerethető – kistestvért kap a Lollipop közösségi tér

Palancsa Eszter pedagógus, két gyermek édesanyja. A 2018-as nyitás óta az általa indított Lollipop Dunakeszi kisgyerekes közösségi tér a helyi családok között mára fogalommá vált. Idén egy bátor lépéssel és az elkötelezett barátnők támogatásával a Lollipop elindult a fővárost is meghódítani: szeptember 1-én megnyitották a 12. kerületben a Lollipop Shape&Soul közösségi teret.

A Lollipop közösségi tér kezdeteiről és izgalmas fejlődéséről Eszter mellett Balogh Ágival, a 12. kerületi új hely tulajdonosával beszélgettünk.


Olvasási idő: 8 perc


* * *


2018 óta működik Dunakeszin a Lollipop, ami mára városszerte egy igazi sikersztori a kisgyerekes családok körében. Mesélnél a kezdetekről? Hogy indult a hely és mi vezetett odáig, hogy megnyisd a Lollipop-ot, itt Dunakeszin?

2015-ben kezdtem el először zenebölcsi foglalkozásokat tartani. Mikor nagyobb lett a lányom, szerettem volna valamilyen zenés foglalkozásra vinni, viszont itt Dunakeszin nem találtam olyant, ami az én szívemhez közel állt, jól éreztem volna magam. Mikor az egyik zenés foglalkozásról hazajöttünk, mondtam a férjemnek, hogy megcsinálom a saját zenebölcsimet.

Alapvetően pedagógus vagyok, világéletemben énekeltem, énekkarba jártam, így ez a része nem okozott gondot. Leültem, összeírtam egy listát dalokkal – kerültek bele Gryllus dalok vagy az Alma együttes számai –, főleg azokat válogattam össze, amik gyerekkorunk ismertebb dalai voltak. Így kezdődött el a zenebölcsi foglalkozás, eleinte heti egy foglalkozást tartottam a nappalinkban, amire már 6-9 hónapos kortól egészen 3 éves korig járhattak a gyerekek és az anyukák.

Amit mindig el szoktam mesélni ezzel az időszakkal kapcsolatban, hogy az első alkalom előtt 500 szórólapot szórtam ki a lakóparkunkban, amire összesen ketten jöttek el, és abból az egyik a szembeszomszéd lány volt. (nevet)

Aztán ez a szám persze hétről hétre nőtt, mígnem eljutottunk oda, hogy nem fértünk el a nappalinkban, illetve nem volt elég heti egy alkalom, hanem szépen lett belőle heti 2, 3, 4. Később a garázsunkat alakítottuk át egy kis kuckóvá, és itt fogadtuk az anyukákat.

Egyre nagyobb igény lett arra, hogy a zenebölcsin túl is legyenek olyan programok, amik az anyukáknak szólnak. Egyre több workshopot kezdtünk el szervezni, tematikus, ünnepkörökhöz kapcsolódó programokat, mindenfélét vegyesen, a nyuszisimogatástól kezdve a beöltözős farsangi bulikig. És voltak olyan workshopok is, amik kifejezetten anyukáknak szóltak, és amíg ők a programon voltak addig én vigyáztam a gyerekre.


Ennek már 5 éve. Mikor ért meg benned a gondolat, vagy született meg a konkrét elhatározás, hogy megnyisd a saját helyed?

2018-ban már azt éreztem, hogy nem jó, hogy ezt itthon csinálom. Nagy teher volt már, hogy ide mindenki olyan körülmények közé érkezzen foglalkozásra, hogy az én elvárásaimnak megfeleljen (gondoljunk csak ilyen alap dologra, mint a tisztaság, illetve nyilván ez a mi családi életterünk, ami nem feltétlenül foglalkozás tartására van berendezkedve).

 Szóval egyre inkább kényelmetlenné vált a helyzet, így 2018-ban elkezdtem helyet keresni, hogy hol tudom megnyitni a Lollipop-ot.

Kezdetben nem találtam megfelelő helyet, így egy fotó stúdiót kezdtem el bérelni, aztán találtam egy kis üzlethelységet Dunakeszin, ami nagyon rossz állapotban volt, látszott, hogy nagyon sokat kell rajta dolgozni, hogy úgy nézzen ki, mint amilyennek megálmodtam. De amint beléptem, elfogott az az érzés, hogy ez lesz a jó hely, és láttam magam előtt, hogy mit hova tegyünk, hogyan alakítsuk át. A tulajdonos is sokat segített, belement a változtatásokba, így megcsináltuk.

Ami már a keresésnél is szempont volt, hogy minél kuckósabb legyen a hely.

A mai napig egyébként sokan úgy hívják a Lollipop-ot, hogy „ékszerdoboz”. Igyekeztünk úgy kialakítani a helyet, hogy modern legyen, illetve bizonyos elemeiben a vintage jelleg köszönjön vissza. Figyeltünk rá, hogy balanszban legyenek a lányos és a fiús dolgok – ezért lett például pöttyös a fal, ezért lettek tündérek, de került a falra autópályás matrica, begurítottunk egy Vespát, aminek szintén külön sztorija van. Kialakítottunk egy rajzolófalat is, amire krétával lehet rajzolni.


Én voltam a Lollipop Dunakesziben nemrég, valóban szuper helyet sikerült létrehozni! Arról tudnál mesélni, hogy milyen foglalkozások vannak a Lollipop Dunakesziben?

Én heti 2×4 órában tartok zenebölcsi foglalkozásokat.

Azt gondolom, hogy azért tudott ez a hely fennmaradni, és megnőni, mert az anyukák 5 éve ismernek engem és szájhagyomány útján terjed a hely híre.

A Lollipop legnagyobb sikere még mindig a zenebölcsi foglalkozás, ez adja az egész hely alapját továbbra is.

Szerintem egy közösségi térnek mindenképpen rendelkeznie kell egy arccal, akihez kötni tudják a helyet. Ettől lesz személyes, barátságos, szerethető. Ezért mernek az anyukák, a szülők, bizonyos szituációkban valakihez fordulni.

Én ezt mindig nagyon fontosnak tartottam, ugyanis személyesen tapasztaltam meg, hogy milyen anyukaként magányosnak lenni. Én eredetileg pécsi vagyok, szóval itt voltam egy idegen városban, egy lakóparkban, ahol senkit nem ismertem. Tulajdonképpen azért jött létre ez a közösségi tér, mert arra gondoltam, hogy valószínűleg nem csak én vagyok ezzel így, hanem nagyon sokan mások is.

Egy olyan helyet akartam létrehozni, ahol nincs semmi tabu. Ahol az anyuka bejön, és mer kérdezni, és azt érzi, hogy egy csapatnak a tagja.

Nagyon jó látni azt, hogy barátságok születnek az anyukák között, hogy aztán összejárnak a családok, hogy együtt járnak a játszótérre. Egy óvodai csoportba mennek, és visszajönnek, megköszönik, hogy milyen jó volt elmenni így óvodába, hogy még hat másik zenebölcsissel mentek együtt. Mivel én voltam a zenebölcsinek az arca, ezért hozzám kezdték el kötni ezeket a dolgokat.


Ez egészen különleges! Ritka, amikor egy közösség így összekovácsolódik és ezeknek nagyszerű tere lehet egy-egy foglalkozás. Van még olyan régi-új foglalkozás, amire hasonlóan büszke vagy?

A zenebölcsi mellett elindult a Csiribiri-torna, heti egy alkalommal, ezt szintén én tartottam.

Most indult nyáron egy Lollipop Art nevű foglalkozás, ami a szívem csücske lett, a gyerekek-szülők is nagyon szeretik. Ez kicsit a pedagógus múltamra tekint vissza, amiben a „játszva tanulás” eszméjét igyekeztem megformálni.

Egy alkalom 60 perces, az alapja mindig egy mese, amiből kiragadunk egy állatot vagy egy növényt, amit aztán sokkal alaposabban, játszva megvizsgálunk. Múltkor például a Bogyó és Babócából azt a részt olvastuk, amikor a hörcsög megrágja a napraforgókat. És akkor a mese után bevittem egy élő napraforgót, megszagoltuk, megsimogatták, a magját kibontottuk, megkóstolták. A témával kapcsolatban aztán alkotunk, ragasztunk, gyurmázunk, festünk, sütünk. A célja ezeknek a foglalkozásoknak, hogy minél több érzékszervükön keresztül kapjanak ingereket. A napraforgós nap végén bevittem egy élő hörcsögöt is, de volt már bent hernyó, kaméleon.

Nagyon aranyosak voltak az anyukák, mert azt mondták, hogy úgy érzik ez a foglalkozás nem csak a gyerekeiknek, hanem nekik is szól, hogy minél nyitottabbak legyenek ők is a világra.

Szóval ezt a foglalkozást nagyon megszerettem, és amióta elkezdtem teltházas.

Emellett délutánonként még van angol foglalkozás ovisoknak, van családi jóga, amire apa-anya-gyerekek együtt jönnek és nagyon szuper, imádják. Szintén délutánonként van drámafoglalkozás a nagyobbaknak, és a Dorkaland névre hallgató zenés-hangszeres óra, meg intimtorna is. Szülésfelkészítőt szeretnénk majd, illetve a Lollipopban kialakított fotósarok saját két fotóssal várja a szülinapi, tematikus vagy családi fotózásra az érdeklődőket.

És akkor mindezek mellett helyet kaptak a workshopok, ezek aztán tényleg mindenféle tematikában mozognak, legyen az ünnepkörhöz kötődő, vagy kovászolt kenyér készítés vagy agyagozás. Ami még érdekes lehet, hogy egy kineziológus lánnyal együtt dolgozva családállítás foglalkozás van minden hónapban, ami egy kiscsoportos terápiás foglalkozás, nagyon szeretik a szülők.

Érdekesség, és egyébként nagy szerencsénk, hogy elmondhatom, hogy idén nyáron minden foglalkozás maximális létszámmal futott.


Olyan jó ezt hallani, hogy a vírus helyzet ellenére ilyen jól pörögtek nyáron is a foglalkozások!

Egy csomóan nem hisznek ebben, és azt látom más közösségi tereknél, hogy nyáron nincsen létjogosultsága foglalkozást tartani. De én nagyon is úgy gondolom, hogy van.

Amikor még itthon tartottam a foglalkozásokat, már akkor kérték, hogy legyen nyáron valami. Akkor nem igazán hittem benne, hogy túlságosan futhat. De tavaly, amikor megnyílt a hely, akkor úgy voltam vele, hogy nincs vesztenivalóm azzal, hogy tartok foglalkozásokat, meglátjuk mennyien jönnek. És ott a tapasztalat azt mutatta, hogy nyáron többen vannak, mint év közben.

Azok az anyukák, akik pici gyerekkel vannak otthon, és nincs nagyobb testvér, ők ugyanúgy otthon vannak nyáron is, mert apa ugyanúgy dolgozik – ők nem igazodnak a tanévhez. Ráadásul nyáron nem tudnak egész nap a játszótéren lenni mert meleg van, strandra meg kisbabával nem mész el egyedül.

Nálunk a két foglalkozás között mindig van fél óra, ahol meg lehet inni egy kávét, lehet beszélgetni a többi anyukával, megosztani a tapasztalatokat. Ez egy kicsit a felnőttekről, anyukákról is szól, nem söpröm ki a csoportot rögtön, hogy aztán most jön a következő óra.

Én mindig azt szoktam mondani, hogy nem csak a gyerekek járnak hozzám foglalkozásra, hanem az anyukák is. És ezt nagyon sokszor meg is erősítik, hogy: “igen, én magam miatt is járok“.

És ez tök jó. Valahol ez is a célja a helynek.

Idén, szeptember 1-én megnyílt a Lollipop második közösségi tere a 12. kerületben, Lollipop Shape&Soul néven. Kicsit mesélsz arról, hogy honnan jött az ötlet, hogy új helyet nyitnátok, és ott mi a koncepció, illetve milyen felállásban fogsz te részt venni az új Lollipop életében?

Már két éve gondolkozunk ezen Galovtsik Lillával, akivel tulajdonképpen együtt visszük a Lollipop-ot: ő csinálja a marketing részt és Barbara az összes képi anyagot, fotókat miegymást. A Lillának már két éve, egy megbeszélésen kipattant a fejéből, és két perc alatt felvázolta ott nekünk, hogy hogyan lehetne a Lollipopból franchise-t csinálni. Én akkor ezen jót nevettem.

Aztán a járvány tavaszi időszaka után, amikor a nyár elején összeültünk a lányokkal és beszélgettünk, az egyik barátnőm, Balogh Ági egyszer csak felkiáltott, hogy csináljuk meg a Lollipop franchise-t. És akkor én széles mosollyal ültem, és mondtam, hogy hát igen, ez már bennünk két éve megfogalmazódott, csak én bennem nem ért meg még a gondolat, hogy ezt hogyan kellene.

Kicsit kétkedtem is, hogy biztos van-e ennek létjogosultsága. És akkor ő még éjszaka rám írt, hogy nem bír aludni és helyeket keres, és csináljuk meg.

Tehát tulajdonképpen az Ági „rángatott bele”, vagyis nem kellett egyáltalán rángatni, de ő adta meg a végső lökést. Olyan nagy lelkesedése volt, hogy azt mondtam: miért is ne!

Nagyon ügyesen megtalálta a helyet, ami a 12. kerületben van, egy új építésű társasház aljában lévő teljesen új üzlethelység. A tulajdonos nagyon segítőkész volt, mert minden átalakítást, amit kértünk, azonnal megcsinált.

Amit én nagyon szeretnék átadni a „régi” Lollipopból, az az életérzése. A zenebölcsi foglalkozásomra nem azért járnak, mert szépen énekelek, hanem inkább az egész hely miliője miatt.

Tehát egy olyan helyet tovább vinni, a szellemiségét, a puhaságát, a barátságosságát átadni, átvinni az új helyre. Színvilágában, kiegészítőiben, abban hogy ne egy olyan közösségi tér legyünk, ahol csak váltogatják egymást a foglalkozásvezetők, hanem hogy mindenki aki órát tart, érezze magáénak a helyet, hogy ne egy versengés legyen, hanem együtt, vált vetve dolgozzunk, ajánljuk egymás foglalkozásait. Egy közösséget próbáljunk építeni, ahol segítjük, támogatjuk egymást. Mert így alakul ki egy olyan csapat, ami jó bázisa lesz egy workshopnak, egy bababörzének, egy születésnapnak, bárminek.

Te személyesen mennyire fogsz szerepelni az újonnan nyíló Lollipop életében? Fogsz például ott foglalkozás tartani, vagy mint vezető részt venni?

Nem szeretném Ági kezét elengedni, tehát a háttérből segítem, amiben kell. Ági inkább az egészség vonalat képviseli, ebben mozog, ebben érzi jól magát, ebben erős. Ezért ő a gyerek programok mellett az egészségre, a mozgásra, a sportra fogja helyezni a hangsúly. Ezért lett a helynek a neve az, hogy Lollipop Shape&Soul. Tulajdonképpen mi leszünk itt Dunakeszin a „fő egység” és ő egy „alegység”, ha mondhatom így.

Sok foglalkozást szeretnék átvinni innen, a már meglévőek közül. De ugyanúgy lesznek workshopok, bábelőadások, vagy például az Artist Kids foglalkozás.

Nagyon jól hangzik. Akkor, ahogy megbeszéltük, szerintem most csörgessük meg Ágit, és akkor ő is tud egy kicsit mesélni. 😊
Szia Ági! Tudnál akkor nekünk egy kicsit te is mesélni a Shape&Soul by LolliPop koncepciójáról, ötletéről, foglalkozásairól?

Ági: Sziasztok, igen persze, egy picit kezdem az elejéről: én egészen kicsi gyerekkoromtól kezdve sportoltam, a mozgás szeretete végigkíséri az életemet. Mikor három évet külföldön éltünk és a nagylányom akkor volt másfél éves, az ott lévő első időszak az nagyon nehéz volt. A nyelvi akadályok miatt, a közösség hiánya miatt, és mert egy más kultúrába csöppentünk. Ezt a helyzetet az oldotta föl, mikor egy kicsit el tudtunk kezdeni szocializálódni, vissza tudtam térni a mozgáshoz, a sporthoz: abban találtam meg azt a békét és nyugalmat, amiben fel tudtam töltődni. Mi kint is jártunk a zenebölcsihez hasonló foglalkozásra, ahol franciául mondókáztak, amit a kislányom nagyon élvezett, és attól nekem is jobb lett.

Amikor hazajöttünk akkor már két kislányunk volt, úgy döntöttem, hogy azt a fajta mozgásformát, amit kint megszerettem, szeretném továbbadni másoknak is.

Ennek a neve a „body balance”, ami nemcsak a mozgásról, hanem a lelki kikapcsolódásról és feltöltődésről is szól. Akkor úgy döntöttem, hogy én ezt szeretném másoknak is átadni olyan formám, hogy órákat tartok. A Fitness and More nevű helyen lettem vendégből oktató, ahol a legtöbb vendégem anyuka volt. Aztán éreztem, hogy ebből tovább kéne lépni.

Szerettem volna létrehozni egy olyan női helyet, ami nem csak a mozgásról szól, hanem picit ennél több. Ahol tudunk beszélgetni, egymásra figyelni, és a gyerekeinket is bevonhatjuk.

Aztán egyszer az Eszterrel ültünk egy csajos vacsorán, ahol beszéltem ezekről a tervekről, de akkor én még nem nagyon láttam, hogy ezt hogyan lehetne létrehozni. Fél évre rá, hogy az Eszter a Lollipopról mesélt, csak akkor gondoltam rá, hogy nekünk a célközönségünk igazából ugyanaz, csak egy kicsit más a koncepciónk, de az sem összeférhetetlen, sőt, egy izgalmas hely alakulhat ki belőle.

Akkor aztán összedugtuk a fejünket, és ebből keveredett ki az a tematika, hogy a Lollipop lelkületét próbáljuk továbbvinni úgy, hogy a mi helyünkön egy picit több szerepet kap a mozgás, de ugyanúgy megtalálhatóak benne a zenés és a kézműves foglalkozások, illetve a workshopok.

A belső tér kialakításában például mennyire figyeltetek arra, hogy hozza a Lollipop-os színvilágot, hangulatot? Mennyire tetted Te bele az elképzeléseidet, és mennyire maradt inkább ugyan az a Lollipop?

Színeiben mindenképp az eredeti Lollipop-os színeket és hangulatok szeretnénk megőrizni. Egy kicsit mások a helynek az adottságai és a mozgás orientáció miatt egy-két más eszköz is helyet kapott. Extra szolgáltatásként megjelenik nálunk például egy infrashape gép, ami tulajdonképpen egy infrával és kollagén terápiával ellátott bicikli.

A koncepció az volt, hogy mivel az anyukák állandóan rohannak, sietnek, itt nálunk egyszerre tölthetik az időt hasznosan, és közben kikapcsolódva.

Kialakítottunk egy gyereksarkot, ahol mindig lesz egy szakképzett gyermekfelügyelő, és miközben az anyuka teker, és akár megnézi közben a kedvenc sorozata egy részét, addig biztos kezekben tudhatja gyermekét.

A foglalkozásokról még tudsz mesélni egy kicsit? Nagyjából milyen foglalkozásokat terveztek a Lollipop Shape & Soul-ban?

A foglalkozásokat tudatosan vegyesre terveztük pont azért, hogy mindenki meg találja a neki és gyermekének valót. Én személy szerint deepwork és bodyart órákat fogok tartani anyukáknak, illetve gerinctornát is. Ezen kívül lesz az órarendben dinamikus jóga, kismamajóga és TRX. Ezek azok, amik kifejezetten felnőtt női foglalkozások. Ahol az anyuka és a pici együtt tudnak részt venni, azok közül is van jó pár, például: szétnyílt hasizom torna és az anyatorna. Ezeken kívül lesz még zenebölcsi. Lollipop Art, illetve a Dorkaland, ahogy már az Eszter is említette.

Az Artist Kids kicsit nagyobb gyerekeknek szól, illetve lesz Fitkid az ovis korcsoportnak. Alsósoknak Hip-hop tánc órák lesznek elérhetők.

Eszter, a jövőre nézve vannak már terveid a Lollipoppal kapcsolatban? Most megnyílik egy új hely, ez fantasztikus dolog, esetleg van-e olyan cél, amit már elterveztél?

Tervből nagyon sok van! Nagyon szeretném például, ha a későbbiekben még nyílna hely. Mi mindketten pécsiek vagyunk az Ágival, nem tartom kizártnak, hogy oda is elvinnénk egy Lollipop-ot. Én azt mondtam az Áginak, hogy azt éreztem a dunakeszi Lollipop-al kapcsolatban, hogy amiatt, hogy hely hiányában vagyunk, véges a kapacitásunk. És mindig azt éreztem, hogy jó lenne ebből a szorításból kilépni, viszont semmiképp nem akarom az első Lollipop-ot otthagyni, mert mindenki, és én is nagyon szeretjük.

Amikor az Ágival elkezdtünk együtt dolgozni, akkor jöttem rá, hogy így tud a Lollipop nőni, egyet előre lépni úgy, hogy közben megmarad pici, otthonos, kuckónak.

Hogy lesz több pici hely, lesznek mini egységei, és így tud kibontakozni, amit megálmodtunk.

Nagyon jól hangzik, sok szerencsét kívánok hozzá.
Köszönöm az interjút!

Cimkék

Szólj hozzá

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Sign In under5

Account details will be confirmed via email.

Reset Your Password