Nemcsak a közönség, de a résztvevők által is kiemelt érdeklődéssel várt beszélgetésen vettünk részt a Magvető Café-ban, ahol az UNICEF rendezvényén a kismamák munkaerőpiaci kihívásairól beszélgettek elismert szakemberek a HR, az édesanyákat segítő alapítványok, közösségek és kutatók oldaláról.
Az UNICEF az Indotek Group támogatásával nemrégen friss kutatást is készített a témában, amit ezen az estén mutattak be.
* * *
Egy szerda esti kerekasztal-beszélgetés nem számít kifejezetten anyabarát időpontnak. Az UNICEF kismamák munkavállalásáról szóló beszélgetésén mégis megtelt a Magvető Café, ahol szimbolikusabban talán nem is indulhatott az este.
Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója felvezetőjében említette, hogy mennyi levelet kaptak kismamáktól a kezdés előtt, akik bár szívesen eljöttek volna, végül a családi teendők miatt mégsem tehették. Mert ugye közbejött valami…
Ismerős? Ha igen, helyben vagyunk. Valahogy pont ezekről a helyzetekről szólt ez az egész este.
Egészen pontosan arról, hogy miért a nőkre hárul a gyereknevelés túlnyomó része? És milyen áldozatokat hoznak ők ezért, akár magánéleti, párkapcsolati vagy karrier szinten? Arról, hogy miért vannak ők ezzel az egész gyereknevelés-dologgal ennyire egyedül? És hol vannak ilyenkor a férfiak? Hol van ilyenkor az állam és a társadalom? És egyáltalán mit lehet ilyenkor tenni?
A kisgyermekes anyák munkaerőpiaci helyzetéről az UNICEF az Indotek Group támogatásával készített nemrégen egy friss, reprezentatív kutatást (maga a beszélgetés is ennek kapcsán került megszervezésre), amit a kerekasztal-résztvevői is megvitattak.
Erdei Katalin, a Richter Gedeon Nyrt. HR igazgatója, Geambasu Réka, a Hétfa Kutatóintézet és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kutatója, Keveházi Kata, a Jól-Lét Alapítvány elnöke, Ócsai Dorka, a Momminity Közösség alapítója és Mészáros Antónia, az UNICEF ügyvezető igazgatója beszélgetésén azonban a tények rögzítésén túl számtalan izgalmas álláspont, tapasztalat is elhangzott, akár tabudöntögető kérdéseket is feszegetve.
Mint az az UNICEF kutatásából kiderült, akárhonnan nézzük, mindenhonnan csak elvárások nehezednek a nőkre. A megkérdezettek 92%-a szerint az együtt élő pároknál az a helyes, hogy a férfi és a nő is hozzájárul a család jövedelméhez.
Igaz, ha valakinek gyereke születik, akkor hirtelen megváltozik minden: 85% szerint a kisgyereket nevelő édesanyáknak ideális esetben nem kellene dolgozniuk, míg ha az édesanya a gyerek 3 éves kora előtt munkába áll, akkor az emberek túlnyomó része, 75%-a szerint azt megsínyli a gyerek.
A pénzkereső férfi-gyermeknevelő nő hagyományos családmodell változóban van, egy valami azonban nem: a családban és karrierben is gondolkozó nők komoly társadalmi előítéletekkel és hátrányokkal kénytelenek szembenézni.
Ha a gyerek mellett dolgozni szeretnének: karrieristának tartják őket.
Ha viszont otthon maradnak, akár hosszabb időre is kieshetnek a munkaerőpiacról, amit nemcsak a családi kassza érezhet meg, de a nők munkahelyi visszailleszkedésére, karrier terveire is hatással lehet.
Magyarországon – más országokkal szemben – a különböző családpolitikai intézkedéseknek, GYES-nek köszönhetően akár 3 évig is otthon maradhat a szülő, ami a gyakorlatban a nők otthon maradását jelenti. Van aki szívesen marad otthon, akár hosszabb időre is, van aki viszont ez idő alatt különböző okokból már visszatérne a munkába.
A probléma, hogy számukra viszont se az állam, se a munkahelyek nem kínálnak megfelelő megoldásokat a bölcsődei férőhelyek növelésével vagy részmunkaidős/rugalmas foglalkoztatási formákkal, ami a beszélgetés résztvevői szerint az egyik legnagyobb probléma.
A szülés utáni visszatérés mindenkinél külön sztori. Mint azt Ócsai Dorka a Momminity Közösség alapítója elmondta, náluk a csoportban is mivel sokan vannak anyukák, többféleképpen állnak a témához. Ami fontos, hogy „a kommunikációban és gondolkodásban tudják egymást segíteni a felek”.
Például a fórumon kialakult egyik beszélgetésben a külföldiek szerint Magyarországon könnyebb, mert otthon lehet maradni, kint viszont kötelező újra dolgozni. Itthon viszont többen hiányolják a megfelelő rugalmas lehetőségeket, ami egy másik nézőpont.
Geambasu Réka, a Hétfa Kutatóintézet kutatója szerint fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a gyermek 3 éves koráig tartó GYES meghatározása erősen kérdéses: az nem magától értetődően tart addig, sőt még csak nem is a fejlődéspszichológiai eredmények függvénye, hanem leginkább a nőket érintő termelési és munkaszervezési kérdés, ami még a 60-as évek idejére nyúlik vissza. A témában számtalan kutatást készített akár Blaskó Zsuzsa, akár Fodor Éva, amelyeket érdemes lenne figyelembe venni.
Egy másik fontos észrevétel a gyermekneveléssel és munkavállalással kapcsolatban, hogy a nők gyakran beszélnek „saját döntésről” olyankor is, amikor igazából nincs is választásuk. Geambasu Réka egy brit, női felsővezetőkkel készített kutatást idézett, ahol az anyák saját döntésükből maradtak otthon hosszabb ideig gyerekeikkel. A tanulmány viszont rávilágított arra, hogy „saját döntésükben” más faktorok is fontos szerepet játszottak – akár a férj fontos pozíciója, ingázása, késői hazaérkezése, akár más körülmények – amelyek inkább kikényszerítették, hogy ők maradjanak minden pillanatban a gyerekekkel. Ez a jelenség szerinte minden társadalmi csoportban előfordul, ezért amikor a nők helyzetének kiszolgáltatottságáról, a rugalmasság vagy a családi munkamegosztás kialakításáról beszélünk, fontos ezzel is tisztában lenni.
A karrier és a család összeegyeztetése a 21. századi anyák számára komoly kihívás. Nemcsak a munkaerőpiaci helyzet miatt, hanem azért is, mert minden korábbi generációnál kevesebb segítséget kapnak a mai szülők.
Mint arra Keveházi Kata a családos nők és férfiak munkahelyi integrációjáért dolgozó Jól-Lét Alapítvány alapítója, egykori multis felsővezető is rámutat, korábban többgenerációs családokban éltünk évszázadokon át, ahol természetes volt, hogy a nagyszülők, dédszülők, testvérek, rokonok és szomszédok segítenek.
A ma működő nukleáris családokban viszont egyedül maradnak az anyukák, ahol a kényszerizolációban felmerülnek a hatalmi helyzetek.
Jellemző, hogy a gondoskodó tevékenységek (gyereknevelés, ápolás) általában a nőkkel kapcsolatos, partriarchális elvárásokként jelennek meg. Véleménye szerint ezen változtatni kell és „fontos, hogy a nők szerepét a társadalomban úgy találjuk meg, hogy benne maradjanak a véráramban”. Úgy érzi, mindezek miatt nemzetgazdasági szinten jelentős a tehetségvesztés, ezért előremutató kezdeményezésekre van szükség.
Erdei Katalin, a Richter Gedeon Nyrt. HR igazgatója tapasztalatai alapján a cégek dolgoznak a kisgyerekesekhez jobban illő foglalkoztatási formák, munkakörök kialakításán, azonban ennek a folyamatnak még az elején járunk. A Richternél saját óvodát alakítottak ki, tervben van a bölcsőde is, bevezetésre került a részmunka és a home office, viszont számos olyan terület és állás van, ami az állandó kötöttségek miatt a kisgyerekesek számára nem jó, így oda nem jönnek vissza.
Több hozzászólásból is kiderült, hogy más nagy cégek HR osztályán is a munkakörök tudatos tervezésével, átalakításával szeretnének a kisgyerekesek számára vonzóbb munkahelyeket teremteni. A 4-6 órás pozíciók kialakítása vagy akár a job-sharing (munkamegosztás) ötlete is erről szól. Kis cégeknél általában a home office vagy a távmunka működik, a részmunkaidő a Working Moms Hungary saját kutatása szerint a cégek közel 90%-nál egyelőre nem létezik.
Változásra tehát szükség van, de hogy az állami vagy a vállalati szférát mi ösztönözi a nőknek kedvező intézkedések, rendszerek kialakítására, arról eléggé eltérnek a vélemények.
Az egyik nézet szerint az anyákat alapvetően a nagy munkaerőhiány hozta ezen a téren jobb helyzetbe és az új intézkedések elsősorban a multiknál jelentkeznek, a kkv-k le vannak maradva. Egy másik nézet szerint viszont – mint azt az egyik hozzászóló is említette – bár szeretjük azt hinni, hogy az anyáknak köszönhető a változás és érzékenyebbek lettek a nők helyzetére, igazából minden a fiatalok miatt történik, mert őket csak így lehet bevonzani és megtartani a munkahelyeken, amiben van is némi igazság.
Jelenleg a nők, kismamák a munkahelyi jelentkezéskor vagy állásinterjúkon komoly hátránnyal, előítélettel, önbizalomhiánnyal néznek szembe, amit nem könnyű leküzdeni. Mint azt Keveházi Kata is jelezte, ennek az egyik tünete, hogy az anyák jó része már megtanult funkcionálisan önéletrajzot írni, akár több CV-vel is készülnek, hogy áthidalják a munkáltató számára problémás részeket. Éppen ezért – mint azt Erdei Katalin megfogalmazta – kiemelten fontos lenne a nők önbizalmának, érdekérvényesítő képességének fejlesztése, akár asszertivitás tréningek segítségével is, hiszen anyaként számtalan munkahelyen fontos képességet is megszereznek (priorizálás, szervezés, hatékonyság, idő-menedzsment), amit be tudnak mutatni.
Magyarországon több szervezet is működik a nők, kismamák munkaerőpiaci elhelyezkedésének segítésére (Jól-Lét Alapítvány, Working Moms Hungary, Mommy Works Hungary), amelyek képzéseket, tréningeket és álláslehetőségeket is kínálnak az érdeklődőknek. A beszélgetés résztvevői szakmai szempontból hasonlóan fontosnak tartják a vállalatoknál a nők visszatérési arányának konzekvens mérését, a rugalmas foglalkoztatási formák (részmunka, távmunka, projekt munka, home office, job-sharing) szélesebb körű elterjedését, illetve akár az anyabarát munkahelyekkel kapcsolatos kutatást, amelyre legutóbb 2008-ban volt példa.
A nők, anyák részéről is fontos az attitűdváltozás: törekedni kell otthon az apákkal az egyenlő szülői szerepek, a hatékony munkamegosztás kialakítására, amihez a nőknek is könnyebben el kell tudni engedni feladatokat.
Mint arra Keveházi Kata és a Jól-Lét Alapítvány missziója is emlékeztet: „job-sharing otthon és a munkahelyen” – ez legyen a mottó!
Többen érintették a 3 éves GYES intézményét is, ami már-már „mitikus” és bizonyos értelemben egy „kétélű kard”. Hiszen vannak, akik úgy tekintenek erre az időszakra, hogy ez csak egyszer van, ezért ki kell használni, tanulni kell, viszont 3 év után elmúlik az illúzió és már nehezen találnak vissza a munkaerőpiacra. Az egyik hozzászóló szerint ezért Angliában, ahol nincs ehhez hasonló intézkedés paradox módon jobb a nők helyzete, mert nem kérdés, hogy vissza kell menni. Köztes, előremutató példának tűnik az Erdei Katalin által említett német rendszer, ahol szintén 3 év jár a gyerekek után, viszont ezt a gyerek 7 éves koráig bármikor, rugalmasan beoszthatja a szülő.
Mint látjuk, tapasztalatok és javaslatok tehát vannak. Mindezek érvényre juttatásához azonban rendszerszintű együttműködésre van szükség, amivel kapcsolatban Geambasu Réka kutatóként, elemzőként erősen szkeptikus.
Mint megállapítja, a mai neoliberális állami és vállalati rendszer, amiben élünk és dolgozunk, elsősorban a hatékony termelésben érdekelt, ahol vasárnap is fel kell venni a telefont és nem szabad kiesni vagy a gyereknek betegnek lenni, mert állandóan rendelkezésre kell állni. Így amíg ez a szemlélet nem változik, a gondoskodás és gyereknevelés terhe túlnyomórészt a nőkre hárul, szerinte nehéz valódi megoldásokról beszélni.
* * *
Az UNICEF és az Indotek Group kisgyermekes anyák munkaerőpiaci helyzetéről készített kutatása elérhető az UNICEF honlapján.
A kerekasztal-beszélgetés közel 2 órás felvétele teljes egészében elérhető az UNICEF Facebook-oldalán.
* * *
Kapcsolódó cikkeink:
- Bölcsődei beszoktatás: ahogy a gyakorlatban működik!
- 12 személyes tanács a bölcsődei beszoktatáshoz
- Ovis beszoktatás: első hónapok a gyerekpszichológus szemével!
